"Ezek a csatakos, nyár végi éjszakák, mikor, gázolva a réten át, e boszorkányos vegykonyhában egyszerre az élet elemeit érzed: a füstöt és a szénaillatot, az éterpor ózonos ízét, az erjedő és rothadó növényi és állati szövetek páráját, azt a félelmes…

                 A szeretet az a különleges dolog, amit minél jobban átélsz, minél több embernek adsz belőle, minél több felé és intenzívebben árasztod, annál több lesz belőle neked…