"Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."
Babits Mihály
Keresés
Friss topikok
Tombolós-Girl :):
Hahóóóó!!! :D
Húú de jól néz ki itten minden eledel!:) micsoda nemzetközi konyhatudással fogsz r... (2010.10.10. 13:12)Hétvégi tartalom
Pillangócska:
Szia Tündérke!
Remek, remek, örülök, hogy épségben odaértél :) a technika meg mindig megszívatja ... (2010.09.19. 23:08)Megérkezés (09.17)
"Mikor az élet válság, hogy kilábalj belőle végtelenül őszintének kell lenned magadoz, amilyen még sose voltál. Az igazi őszinteség mindig új. Egészen szokatlan. Úgy érzed magad, mint a legjobb barátodat. Ne higgy az álszenteknek szeretned kell magad akkor is, mikor minden lépésed rossz, különben másokat sem tudsz majd szeretni, mikor az hülyeségeket csinál és hazudik magának, de nem csak ezért kell szeretned magad, hogy legalább egyvalaki szeressen. (Kornis Mihály)
... Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan...
(Antoine de Saint-Exupéry)
Döntések körüllengnek...Partra vetnek, merre lépjek... Súgnak sugallatok... s van,hogy az érvek tengere mégsem helyes... Hisz, mely nem a szív útja arra nem léphetek... Egy döntés akkor helyes ha benne belső békémet meglelem...
"Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben; és hiszem, hogy Isten bennem van, ahogy a nap a fényben, az illat a virágban.Hiszek a lélek halhattalanságában, mert halhatatlan vágyakat hordozok benne."
írja Helen Kellner
Ez az április varázslatosan indul. Csodálatos idővel, megvalósító léptekkel, szeretettel körülöttünk.... Jófelé tartunk... hiszen az Egység vonz minket... Eggyé válni belsőnkkel, a lelkünkkel, az álmainkkal... Eggyé válni az emberekkel... a Világgal...
Amikor a gyümölcs beérik, magától lehullik a fáról. Az egyik pillanatban még ott lóg a nektártól dagadó gyümölcs az ágon, a másik pillanatban már le is hullott - de nem azért, mert bármi is kényszerítette erre, vagy mert ő le akart ugrani. Pusztán azért hullott le, mert a fa érezte, hogy a gyümölcs már megérett, és egyszerűen elengedte. E kártya azt jelzi számodra, hogy készen állsz megosztani belső gazdagságodat, a "nektárodat" a világgal. Mindössze csak el kell lazulnod ott, ahol éppen vagy, és hagynod kell, hogy megtörténjen. A "lehullás" - önmagad másokkal való megosztása, kreativitásod kifejeződése - sokféleképpen megnyilvánulhat: a munkádban, a kapcsolataidban, mindennapi életed során. Semmilyen különleges előkészületre vagy erőfeszítésre nincs szükség. Egyszerűen csak ez a megfelelő pillanat.
"Ha a meditációd fénye már minden éjszakádat beragyogja, akkor a halál sem halál többé számodra, hanem csak egy ajtó az isteni minőség felé. Akkor szíved fényében a halál egy ajtóvá változik, amin keresztül beléphetsz az egyetemes lélekbe; eggyé válsz az óceánnal. Ha nem tapasztalod meg ezt az óceán-érzést, hiába volt az életed. Mindig most van, és a gyümölcs mindig érett. Csak bártorságot kell gyűjtened, hogy belépj a belső erdőbe. A gyümölcs mindig érett, és az alkalom mindig épp megfelelő. Nincs olyan, hogy "nem megfelelő pillanat".
"Alkalmanként állj meg egy kis időre - bárhol, bármikor. Csak nézz és figyelj, légy egyszerűen csak tanúja mindannak, ami körülötted folyik a világban, és annak, amit te magad csinálsz! Ne gondolkozz! Csak kívülről figyeld, hogy mi történik! Aztán terjeszd ki ezt a szemtanúságot az egész életedre: hassa át minden fizikai és mentális tevékenységedet, és aztán engedd, hogy ez a szemtanúság veled maradjon. Ha szemtanú vagy, az egód egyszerűen megszűnik létezni, te pedig megtapasztalod, hogy mi is vagy valójában. Az én meghal: helyette pedig meglátod az igazi önmagad." (Osho)
Fagyokat kerget az őszi szél, álmosan ébred az erdő, a rét. Fakadó rügyet napsugár simogat, nyitnikék dalol, s tavaszt hívogat. Bárányfelhő a rétre mosolyog, kicsit időzik, s tovább gomolyog.
Lila orgona illatát ontja, fűzfavessző rügyeit bontja. Fű, fa, virág, új tavaszra ébred, téli álmából lassan feléled.
A nyár kacagását hallom újra, mókus neszét odújába bújva, rózsák nyílását a kiskertemben, patak futását a távoli völgyben. Tó vizén a holdsugarak táncát, és a fénylő csillagok mosolyát.
Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk.
A szépben az a legszebb, ami leírhatatlan, a vallomásban az, ami kimondhatatlan, csókban a búcsúzás vagy nyíló szerelem, egyetlen csillagban a végtelen. Levélhullásban erdők bánata, bújócskás völgy ölében a haza, vetésben remény, moccanás a magban, kottasorokban rabul ejtett dallam, két összekulcsolt kézben az ima, remekművekben a harmónia, részekben álma az egésznek, és mindenben a lényeg, a rejtőzködő, ami sosem látszik, de a lélekhez szelídült anyagban tündöklőn ott sugárzik.
Ezzel az idézettel és verssel kívánok szeretett Családomnak, Barátaimnak, Ismerőseimnek!!
"Utolsó? Csak annyit jelent, hogy sohase felejtsd el ezt a pillanatot. Amíg közönyösen éled az életedet, gépiesen és megszokásból, elsuhannak melletted a nagy dolgok. Semmivé olvadnak az események. De amikor azt mondják: "utolsó", a kép megáll, hirtelen óriásivá növekszik lelkedben a pillanat, és nem felejted el soha. Ha jól élsz, minden pillanatod "utolsó" pillanat lesz. Nagy, piros betűs élmény! Ha valamit "utoljára" látsz, jól megnézed. A lelked lefényképezi, és maradandóvá teszi."
Ahhoz, hogy az Életet teljességben láthassuk, szükségünk van különböző nézőpontokra... melyekből a megfelelő következtetéseket tudjuk levonni. Ezek nélkül csak fél megoldásokig jutnánk... Hiszen a különböző Nézőpontok által új perspektívák tárulhatnak elénk... Sokszor érezzük szűknek döntési lehetőségeink tárhazát... Ekkor ennek kitágítására jól jöhet egy nézőpontváltás... Bátran merészen... És akkor felfedezhetünk valami, újat... A másképp látás lehetőségét...
"Életünk célja az, amit annak hiszünk.
Életünk pedig az lesz, amivé tesszük.
A saját palatáblánkhoz való palavessző a kezünkben van.
Ha a múltban csupa ostobaságot írtunk a táblára, akkor töröljük le szépen.
Töröljünk ki minden régi emléket, mely nem szolgálja jelenlegi életünket.
Legyünk hálásak azért, hogy idáig eljutottunk és kezdjünk újra mindent.
Tiszta a táblánk! Találjuk meg a jót és az örömet!
Minden reggel valami új kezdődik el az életedben, hagyjd, hogy ez az újdonsült erő beragyogja napodat! Mielőtt reggel kiúgrasz az ágyból, hagyjd, hogy megérintsen a fény...a sejtjeidbe ivódjon. S ébredés után, ágyazás közben, e pillanatnyi gondolataid sürgönnyel megteremtik a napodat.
Ezért kívánom, hogy...
Merj álmodni, Álmodd meg a Valót!!
Álmodj és Állj ki az álmaid mellett... Előbb-utóbb utat találnak feléd, Amint megtartod és megerősíted a beléjük vetett Hitet és Bizalmat.
Hiszen a hajnal nincs messze. S akkor Beragyogja Napod a Napot.
Szívd magadba, az összes sejtedbe ezt az erőt... És az árnyékos napokon szíved ebből a fényből tovább TáplálkozHat... Fejlődhet...
Sokszor új... merőben más dolgokat kipróbálni, és belemenni a félelembe, mely ott volt körülötted... mert eddig csak rakosgattad az egyik polcról, a másikra. S amikor már elég szűkké vált a hely, akkor veszed észre, hogy még mindig nem tűnt el, még mindig ott van...
S akkor már nem keresel kibúvót...nem teszed félre, hanem szembenézel az árnnyal... Amely a felismerések hadát hozza el neked... az új megoldásokkal, új iránnyal egyetemben.
Higgy abban, hogy e megkezdett út jóa változásodat szolgálja... Legyen erőd a felemelkedéshez és ahhoz, hogy a fényt tovább erősítsd magadban és körülötted.
"Gondolom gyújtok egy kis Lángot, S ha mindannyian élesztgetitek, Istápoljátok, Meglehet akkora tűz kerekedik belőle, Hogy beragyogja az egész világot!"
"A látás a lélekből fakadjon, ne az elméből, mert az eljövendő élet már előttünk áll, várva, hogy kitárja számunkra a világot. Csak nézd meg közelebbről! Legyen szemed a látásra!"
Apró dolgokat észrevenni... megragadni egy pillnatatot, mely megváltoztatja az addigi napodat. Az "Itt és Most"-ban gondolkodni. Nem eltervezni, mindent... Hagyjd, hogy meglepjen az Élet... S csak azzal lep meg amire gondolsz, amiket teszel... A tetteidre mutat tükröt a valóságod Te vagy a felelős a teremtett környezetedért. Nézd meg hol csúsztál meg... és Állj fel:) Csak kezdd el, csak merj belevágni... De teljes erőbedobással...
Kívánok minden Kedves Családtagom, Barátaimnak Ismerőseimnek, Szép, Boldog Hetet:)
"A szeretnek nincs oka. Van. Támad. És ha valóban feltámad kifogyhatatlan. Aki megérzi magában ezt az erőt szerény lesz. Van ereje felülemelkedni bármily veszteségen. A szerénység növeli az önbizalmat. Akinek van önbizalma nyugodt. Egyre többet képes belátni, átlátni a helyzeteket, felfogni az összefüggéseket, beleélni magát a másik helyzetébe. Tehát mind könnyebb szeretnie: megengedi magának a minden megbocsátás luxusát."
"A gyermekek eleven lények, elevenebbek, mint a felnőttek, akik szokásaik börtönében élnek. Így hát a gyerekek szellemi jóléte szempontjából okvetlenül szükség van arra, hogy ne csak az iskolában tanuljanak, hanem egy olyan világban is, melynek vezérelve a szeretet. Olyan környezetben kellene felnőniük, amely nem siklik el naponta a napfelkelték és naplementék, a csillagok csendes káprázata felett, amelyben az ember örömmel fogadja a virágok és gyümölcsök ünnepi díszét és amelyben öreg és fiatal, tanár és tanítvány közösen veszi magához a napi betevő falatot és a szellemi táplálékot."
"-Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. - Az álmoknak is van színe? - Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. - Milyen színű az öröm? - Fényes, kis barátom. - És a magány? - A magány az ibolya színét viseli. - Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. - És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? - Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa. - Na és a szerelem? - A szerelem színe a telihold. - Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."
"Ha megismered önmagad, akkor megjelenik körötted a szeretet illata és kisugárzása. A szeretet túláradó öröm.
A szeretet akkor jelenik meg, amikor megpillantod, hogy ki vagy valójában. Akkor már semmi több dolgod nincs a világban, csak annyi, hogy megoszd lényedet másokkal.
A szeretet az, amikor rájössz, hogy nem vagy elkülönítve a Léttől. A szeretet az, amikor ráébredsz, amikor megérzed, hogy organikus, orgazmikus egységben vagy mindennel, ami létezik…..
Nyílj ki az emberek számára, és válj eggyé velük, mert minden egyén Isten egy másik arca.
Tanulj minden embertől, és ne félj semmitől, hisz a világ nem az ellenséged. Ez a világ anyáskodik fölötted, minden lehetséges módon támogat téged.
Bízz benne, és egyszer csak feltör és megindul benned felfelé az energia- ez az energia a szeretet.
Emiatt az energia miatt úgy érzed majd, hogy magadhoz ölelnéd az egész világot, mert ebben az energiában a világ ölel át téged, és amikor áldottnak érzed magad, mi mást tehetnél, minthogy megáldod az egész világot?
A szeretet nem más, mint hatalmas vágy arra, hogy magadhoz öleld a világot."
- Végy 3 jóbarátot, lehetőleg biot:) akik nem riadnak vissza egy kis hótól, meredek útvonaltól, saját árnyékuktól...
-Fűszerezd meg e csapatot egy csipet vonat úttal, hogy egy új helyre jussanak el, amit felfedezhetnek...
-Hintsd el eléjük az útvonal nyomát, ennyit s nem többet, hogy hagyatkozzanak kreativitásukra, leleményességükre ...
-Adj hozzá egy csipet humort, hogy jobban közelebb kerüljenek egy-s-máshoz... -Ezután Keverd meg belőred áradó szeretettel, hogy egyedi ízt kaphassatok a végére:)...
- Tálald őket egy nagy adag napfényes jóidővel, mely kicsalja őket az árnyékos-poros szobából...
-Napvégére pedig nyújts feléjük a egy konyhát ahol mindezt újból átélhetik, s egy ízletes vacsora formájában el is fogyaszthatják...
