Csütörtökön a vekker 9.30-kor keltett és pattantam ki az ágyból… és sebbel-lobbal indultunk a suli felé, hogy a buszunk röpítsen bennünket Neuschwanstein-be....
Az út során spanyol útitársammal 'tereferéltem' (forrás: gyöngyszemek a magyar nyelvű kempteni prospekutusból) Szóba került az El Camino, Der kleine Prinz ( A kis herceg) ... rövid idő alatt sok közös témára leltünk...
Az érkezés Neuchschwansteinbe ismerős érzéssel töltött el, mert ... valahol a levegőben még keresni véltem a 6 évvel ezelőtt itthagyott emlékeket, érzéseket, illatokat...gondolatokat...fogadalmakat...
Most is, -mint megálmodója idejében- szépen kimagaslik a a fák sudár lomjai közül, az álomkastély... ... e tájékon csak így emlegetik...
A kastélyhoz felvezető útat gyalog tettük meg... s így örömünket leltük a napsugár-fák fény-árny játékában.
A kastély belülről is pompázatos, hiszen aprólékos munkával díszítették termeit.
E hely sem hagyható el anélkül, hogy ne találjunk benne magyar vonatkozást... II.Lajos Sissi révén ált kapcsolatban a magyarokkal... és ezenkívül Szent István egész alakos festménye is megtalálható egyik teremben, még 5 korabeli királlyal egyetemben... magyar szálak, kötődések mindenhol.
A pár szavas idegenvezetés után a Marienbrücke-t hódítottuk meg... ahol mindenki beszerez magának egy kastélyos képet.
Az útunk végül egy Biergarten-be vezetett... ahol közösen fedeztük fel a bajor kulináris élvezeteket...
Eseménydús nap volt ...
...ráadásul este még a telihold is beköszöntött az ablakomon...
Így lett teljes e nap.
