Egy részletet idéznék egy számomra nagyon kedves könyvből:
Khaled Hosseini: Papírsárkányok 

"Szerettem a kabuli telet. Szerettem éjszakánként a hó halk dobogását az ablakomon, szerettem a friss hó ropogását a gumicsizmám alatt, szerettem az öntöttvas tűzhely melegét, amikor hideg szél süvített végig az udvaron. De legjobban azért szerettem, mert épp amikor a faágakon megfagyott a dér és az tájat jég burkolta be, Babe és én köztem egy kicsit felengedett a dermedés ...

A sárkány volt az a papírvékony felület, ahol világaink összeértek."

És a dal amit megígértem:)