Hogy még élsz, világosan üzeni viszontszeretnek. Tőled függ, mit értesz meg abból, újra itt a napfényes délután.
És még hányszor jön el! S mi minden. De van még egy ígéret abban, ha képes vagy hálát érezni, amiért élsz. Akkor ez a kíváncsiság végül az élet forrására irányul. S mivel az igazi szerelem szenvedélyes eggyé válás, menthetetlenül belezúgsz az élet forrásába-ugyan ki különböztetne meg tőle.

 

 

 

Szerző: SchmetterLing  2011.05.31. 23:23 Szólj hozzá! · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://schmetterling.blog.hu/api/trackback/id/tr902947485

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csengery Kristóf - ELJÖN ÉRTÜNK 2011.06.01. 15:37:09

Szeretlek, mondják egymásnak a lelkek,és végigélnek minden szenvedéstzokszó nélkül – egymásért, vagy taláncsak egy rögeszme rabságában. Perszehinni akarják, hogy az érzelemtöbb a szónál és több a gondolatnál.Hinni próbálják, hogy a szó: szeretlek...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása