Felhők 4.: Halogatás

Ez a nő a képen egy szürke vidéken él, ahol valószerűtlen, rajzolt felhők borítják az eget. Az ablakkereten keresztül láthat csak színeket, fényeket, valós életet, és bár szeretne átjutni ezen a kereten - ezt jelképezik öltözékén a szivárvány színei is - ez nem igazán sikerül neki. Még mindig túl sok benne a "mi van akkor, ha...?" 
"A holnap soha nem jön el" - mondják sokan. De akárhányszor hangzik ez el, úgy tűnik, a legtöbb ember megfeledkezik ennek az igazságáról. Valójában halogatásunknak csak egyetlen eredménye lehet: megrekedünk jelenlegi állapotunkban, és a befejezetlenség tompa és frusztráló érzete vesz erőt rajtunk. Ha félre tudod tenni határozatlan elmédet, ami eddig visszatartott a cselekvéstől, akkor egyszerre megkönnyebbülsz és kitágulsz, és magad sem fogod érteni, miért vártál ilyen sokáig.  

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma?
Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred. Ha döntened kell, akkor most azonnal kell döntened.

Dr. Vogel, a fogorvos, miután megvizsgálta a csinos fiatal páciensét, így szólt hozzá:
- Miss Baseman, attól tartok, ki kell húzzam a bölcsességfogait!
Te jó isten! - kiáltott fel a lány. - Akkor már inkább egy gyerekszülés...!
- Nos - feleli Dr. Vogel -, kérem döntse el, mit akar, hogy beállíthassam a székét.

Döntsd el végre, mit akarsz. Ne halogass a végtelenségig."