Kezembe kulcsolod puhán kezed -húzol magaddal, én megyek veled.

Lassan lépdelünk mi ketten,
és nem szólunk, tehát csendben.

Előttünk a végtelen,
nincs szívünkben félelem.

Lábunk alatt a vén talpfák,
hogy tapossuk őket, hagyják.

Hány vonat robogott el felettük!
S most tűrik egyformán a mi léptünk.

Ez a kihalt sínpár a végtelenbe fut,
aki rajta halad, a boldogságba jut.

Kövessük őket, kik gondtalan élnek,
s menjünk, míg a sínek össze nem érnek.