|
|
Amikor a gyümölcs beérik, magától lehullik a fáról. Az egyik pillanatban még ott lóg a nektártól dagadó gyümölcs az ágon, a másik pillanatban már le is hullott - de nem azért, mert bármi is kényszerítette erre, vagy mert ő le akart ugrani. Pusztán azért hullott le, mert a fa érezte, hogy a gyümölcs már megérett, és egyszerűen elengedte.
E kártya azt jelzi számodra, hogy készen állsz megosztani belső gazdagságodat, a "nektárodat" a világgal. Mindössze csak el kell lazulnod ott, ahol éppen vagy, és hagynod kell, hogy megtörténjen. A "lehullás" - önmagad másokkal való megosztása, kreativitásod kifejeződése - sokféleképpen megnyilvánulhat: a munkádban, a kapcsolataidban, mindennapi életed során. Semmilyen különleges előkészületre vagy erőfeszítésre nincs szükség. Egyszerűen csak ez a megfelelő pillanat.
|
"Ha a meditációd fénye már minden éjszakádat beragyogja, akkor a halál sem halál többé számodra, hanem csak egy ajtó az isteni minőség felé. Akkor szíved fényében a halál egy ajtóvá változik, amin keresztül beléphetsz az egyetemes lélekbe; eggyé válsz az óceánnal. Ha nem tapasztalod meg ezt az óceán-érzést, hiába volt az életed.
Mindig most van, és a gyümölcs mindig érett. Csak bártorságot kell gyűjtened, hogy belépj a belső erdőbe. A gyümölcs mindig érett, és az alkalom mindig épp megfelelő. Nincs olyan, hogy "nem megfelelő pillanat".
|
