Napfelkelte egy novemberi reggelen

Egy kedves vers következik, amely megdobogtatta a szívem. Olvassátok sok szeretettel:

 Angelis Irini: Fénytenger

"Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
Egy boldogságsugarat küldesz a földre?

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
A körülötted élők is boldogok lesznek?

Tudod-e, hogy kis csillagszikraként azért jöttél
A földre, hogy megtanulj világítani?

És amikor már fénylő színekben pompázol,
Világítani tanítod a többieket?

Tudod-e, amikor boldog vagy, a Te fény-
Sugarad egyesül a sok parányi boldogságváró fénnyel?

És a kettőből, a százból, az ezerből ismét
Egyetlen öröm lesz - pontosan úgy, mint szétválásuk előtt.

Tudod-e, hogy fényed a Mindenség fényében
Tündököl minden pillanatban?

És mindenkinek jut:

A Te hatalmas fénylő erődből,
- minek neve boldogság,

A Te hatalmas sugárzó szemed pillantásából,
- minek neve: szeretet,

A Te jóságos ajkad szavaiból
- minek neve: megértés,

A Te kezed mindent egybefonó öleléséből , 
-minek neve: a Lélek teremtő fénye.

Légy boldog, és szerető ember!"

Kívánom:)