www.youtube.com/watch 

Versek hullottak, az égből, a hajdan bombázott városok felett...
És Most fényben ívelték át a távolságot az Ég és Föld között ...
Halk csendben, neszben úsztak tova a lélben,
semmi sem csörrent, semmi sem zörrent a rep-térben.

A hajdani sötétárnyak helyett...
Most mosolyban fürdött arcok derültek fel mindenfele...
Nem mondani, csak hinni a szót, hogy még minden rendbehozható.
Várni és kivárni azt a pillanatot, mikor már minden kimondható.



Hinni és megélni azt, hogy most mi mit adhatunk.

 

Csütörtökön a vekker 9.30-kor keltett és pattantam ki az ágyból… és sebbel-lobbal indultunk a suli felé, hogy a buszunk röpítsen bennünket Neuschwanstein-be....

Az út során spanyol útitársammal 'tereferéltem' (forrás: gyöngyszemek a magyar nyelvű kempteni prospekutusból) Szóba került az El Camino, Der kleine Prinz ( A kis herceg) ... rövid idő alatt sok közös témára leltünk...

Az érkezés Neuchschwansteinbe ismerős érzéssel töltött el, mert ... valahol a levegőben még keresni véltem a 6 évvel ezelőtt itthagyott emlékeket, érzéseket, illatokat...gondolatokat...fogadalmakat...

Most is, -mint megálmodója idejében- szépen kimagaslik a a fák sudár lomjai közül, az álomkastély... ... e tájékon csak így emlegetik...



























A kastélyhoz felvezető útat gyalog tettük meg... s így örömünket leltük a napsugár-fák fény-árny játékában.

A kastély belülről is pompázatos, hiszen aprólékos munkával díszítették termeit.
E hely sem hagyható el anélkül, hogy  ne találjunk benne magyar vonatkozást... II.Lajos Sissi révén ált kapcsolatban a magyarokkal... és ezenkívül  Szent István egész alakos festménye is megtalálható egyik teremben, még 5 korabeli királlyal egyetemben... magyar szálak, kötődések mindenhol.

A pár szavas idegenvezetés után a Marienbrücke-t hódítottuk meg... ahol mindenki beszerez magának egy kastélyos képet.
 

Az útunk végül egy Biergarten-be vezetett... ahol közösen fedeztük fel a bajor kulináris élvezeteket...




















Eseménydús nap volt ...

...ráadásul este még a telihold is beköszöntött az ablakomon...

Így lett teljes e nap.

In medies res ... egyből bele a közepébe, ha már itt vagyunk kedves hazánktól 800km-re:)

Merre menjünk mit csináljunk... szerencsére kedves német tandemjeink színesprogram  árasztanak el bennünket, melyeknek csak a fáradságunk szabhat határt:) ... ...

Szóval a szombati napra egy igaz bajor mulatság volt a porondon...

csodás alpesi környezetben jártunk,amely bajor népviselettel  volt fűszerezve

....és a fesztivál fő látványosságokat a kedves teheneket sem feledhetjük el ...

Este pedig összegyűltünk ismét egy közös csapatépítőtréningre:) Színes nemzeti kavalkád gyűlt össze... magyarok:) németek, kínaiak,svájciak, írek, egy francia és persze spanyolok képviseltették magukat:)

Vasárnapra a pedig Breitach volt betervezve... amelyet 5 autóval hódítottunk meg... melyben 25 diák rejtőzött.

Erről pedig beszéljenek a képek helyettem;)

 Valaki itt felejtette:)

Az egyiptomi szfinx a alpesi hegyekbe vájva:)

Megérkezés...

Igen, igen ez is eljött:)

Most aztán kiderült, hogy mit rejt és mit nem rejt bőröndöm rejteke...

Alig vot időm kipakolni a dolgaimat, máris igyekeznem kellett:) egy ír pubpa, ahol a többi Erasmusos diákkal találkoztam és együtt töltöttük az este jórészét:) A legtöbben

Spanyolországból jöttek.

Szó, mi szó mozgalmas telt már az első nap is...

Most egy kicsit mesélnék az útról, a 10 órás utazásunkról, arról, hogy hogyan telt.

HA egyszóval kellene összefoglalnom azt mondanám tanulságosan.

A legfontosabb tanulság az, hogy sose hagyatkozz egyedül egy gépre, jelen esetünkbe a GPS-re. Ugyanis ez a kis szerkezet megtett mindent, hogy utunkat  meghosszabbítsuk pár kanyarral:):)

De tanulva ebből, kezünkbe vettük az irányítást, és figyeltük az útjelző táblákat, és a kinyomtatott útvonal tervet:)

Hangulatunkat sokszor feldobta az otthonról elhozott túró rudi készletünk, az időnkét kisütő nap, meg a csodálatos és egyben félelmetes hegyek...

... Várok

... Édesanyámmal

... Édesapámmal

És... egyszer csak azt vettük észre az útjelző tábla egyre sűrűbben jelzi célunkat,

és hogy MEGérkeztünk.

U.I. Édesanyám várta  legeslegjobban ezt a pillanatot.

Ha megkérdeznénk valakit mit vinne magával 5 hónapra, bizonyára a felsoroltak között lenne az elfelejthetelen számítógépünk; kedvenc ruhadarabjaink, mely ekker az egész ruhatárunkat jelenti; az elnyűtt, és vadiúj cipőnket; nap mint nap forgatott és nemrég vett, vagy kapott könyveinket; amelyeket csak úgy felütünk valahol bölcsességét magunkba szívhassunk ...a legszebb élményeinket felidéző fényképeinket.  És a zsírkrétakészletünket, amely kreativitásunk táptalaja, és minket idéző apróságainkat , amelyekben magunkra ismerünk...

Azt hiszem ezekkel teltek meg a bőröndök, melyeket, magammal vittem, hogy berendezzhessem újdonsült szobámat.

Szép lett.

És most játékra hívlak, képzeld el, hogy a helyemben vagy, elutazol 5 hónapra, mit vinnél magaddal...

Írj bátran...és ne feledd el megemlíteni hova mennél szívesen;)